- Talán ezt kellene utoljára megkérdeznem, most mégis ezzel kezdem: eszedbe jutott már, hogy visszatérj a képernyőre?

- A kisfiam ősszel lesz másfél éves és nem titok, hogy a csatorna vezetésével gondolkozunk rajta, hogy valamilyen formában visszatérjek majd. Ha háttérmunkát végeznék, akkor ez  a kérdés fel sem merülne… De úgy, hogy műsorvezető is vagyok, nemcsak szerkesztő, valamiféle folyamatosság fontos lenne a műsor szempontjából. Egyelőre ez egy-egy adás vezetését jelenthetné számomra.

- Belső igényed is van arrra, hogy egy picit kimozdulj a gyerek mellől?

- Foglalkoztat néha a gondolat, hogy egy-két napon jó lenne mást is csinálni a gyereknevelés mellett. Annak ellenére mondom ezt, hogy soha ilyen jó dolgom nem volt és ennyi szabadság nem adatott meg nekem, mint anyukaként. Magam is rácsodálkozom, hogy nappal is lehet ügyeket intézni, hogy akár egy hetet is eltölthetek az édesanyámnál, vidéken a kisfiammal. Tíz évig dolgoztam, ráadásul mindig tanultam mellette és bár akkor is elvégeztem a házi teendőket, de leginkább késő este vagy éjjel.

- Most, hogy beszélgetünk, csendben alszik a kisfiad. Milyen kisbaba Tamás?

- Áldott jó gyerek, annyira, hogy szerintem az már irigylésreméltó. Nagy súllyal született, 45OO grammal és 61 centiméterrel s ezt meghálálta, mert már 5 hetesen átaludta az éjszakát és ez a mai napig így van. Amikor első nap el kezdett sírni a bölcsőben, úgy gondoltam, hogy a férjem nem tud pihenni és átvittem a saját szobácskájába s ott altattam el. Ettől a naptól kezdve Tamás megszokta, hogyha eljön az alvás ideje, akkor az az ő kis birodalma. Azt hiszem, ezzel nagy szerencsém volt.

- Egy interjúban büszkén említetted, hogy a mai napig szoptatod őt.

- Ez így van, de már csak naponta egyszer, reggel kap tejet, szerintem a rítushoz ragaszkodik,  egyébként szilárd táplálékot eszik. Szívesen főzőcskézek a családnak, most éppen egy kis csirkehúst, brokkolit és barna rizst kap ebédre és hozzá egy kis gyümölcspürét. Mi is ezt esszük, csak a miénk nem turmixolt és nem ennyire natúran készítem el.

- Meglep, hogy tudsz és szeretsz főzni, hiszen az elmúlt években a munkahelyeden töltötted az időd nagy részét. Édesanyádtól tanultál meg főzni?

- Mint mondtam, akkor is mindenre szakítottam időt, csak minden egy kicsit később, a nap későbbi szakában „történt“ velem. Késő este vásároltam be és főztem meg a vacsorát. És igazából nem az édesanyámtól tanultam, mert ő inkább sütni tud kiválóan, én annak viszont szinte soha nem kezdek neki. Szívesen készítek viszont egytál ételeket és próbálok ki újdonságokat.

- Nagyon sokat utaztál a munkádnak köszönhetően. Most ez háttérbe szorul?

- Szerencsére a férjemmel, Gyurival mindketten szenvedélyes utazók vagyunk és már a kisfiunkkal is korán el kezdtük a világot járni. Négy hónapos volt a kicsi, amikor elmentünk a horvát tengerpartra egy hónapra kempingezni a nagyszülőkkel együtt. Úgy gondoltam, hogy nem adhatok nagyobb ajándékot nekik, minthogy az unokájukkal lehetnek éjjel-nappal. Mióta elveszítettem az édesapámat, azóta azt gondolom, hogy nincs nagyobb ajándék, minthogy egymásnak szenteljük a szabadidőnket.

- Ha Tamásra vigyázni kell, akkor is rájuk bízod?

- Igen, mert mindenkinek ez a legideálisabb: az édesanyámnál és a férjem szüleinél is a legjobb kezekben van és tudom, hogy úgy vigyáznak rá, mintha a sajátjuk lenne. Elérzékenyülök, amikor látom, hogy milyen szeretetteljes kapcsolat van közöttük.

- Van elképzelésetek róla, hogy hová utaztok nyáron?

- Horvátországba családi nyaralásra megyünk, a tengerparton vár a lakókocsink, ami olyan öreg, hogy már haza sem szoktuk hozni. Igazán ideális helyszín a nyaralásra,  egész nap levegőn vagyunk, ott étkezünk, játszunk és alszunk. Tervezünk a férjemmel kettesben is egy utat, de még nem döntöttük el, hogy hová menjünk.

- A párod egyébként is sokat utazik a munkája miatt. Ezeket az időszakokat hogy élitek meg?

- Tudtam, amikor összeházasodtunk, hogy ez így lesz, mondhatnám, hogy benne volt a „csomagban“. Így fogadtam el. Legfeljebb 2-3 hetet van távol egyhuzamban, ezt még ki lehet bírni, persze nagyon hiányzik nekünk. Ilyenkor szoktam elutazni az édesanyámhoz például.

- Vannak nevelési elvek vagy olyan szakirodalom, amit te irányadónak tartasz a magad számára?

- Gyurival szinte mindenben egyetértünk, mindketten vidéken nőttünk fel, szeretetteljes légkörben és mindkettőnk számára ez a legfontosabb érték. Szívesen elolvasom a szakirodalmat, de a saját szűrőmön keresztül nézem a dolgokat. Szeretem a Suttogó titkai című könyvet, amit egy angol nevelőnő írt. Konzervatív elveket vall a csecsemő és gyereknevelés terén, de rendkívül következetes és ez tetszik nekem benne. Természetesen ezt is érdeklődéssel forgatom, de nem jelenti azt, hogy mindent eszerint csinálnék.
(Közben Tamás felébredt, jókedvű, pedig ma oltást kapott. Vidáman ül a kis motorján és el is indul vele…)

- Eddig ezt nem próbálta, de most produkálja magát neked. Nagyon kommunikatív kisfiú, megszokta, hogy sok ermber veszi körül. A régi iskolatársaimmal például szívesen megyünk játszótérre, ahol sok gyerek van. Együtt homokozunk, csúszdázunk és labdázunk. Tamásnak ugyanis most a labda a kedvence, ezért kettőt-hármat is beteszek az autóba, hogyha elveszik tőle, legyen nálunk egy másik.

- Talán ezt is túl korai megkérdezni: nagy családot terveztek?

- Szeretnénk, ha Tamásnak lenne majd testvére egy kicsit később, de ha úgy hozza a sors, hogy most érkezik, annak is örülnénk. A férjemmel mindketten négytagú családban nőttünk fel, mi is erről álmodunk. De bármit hozhat a sors...

- Jó egészséget nektek és jó nyaralást!