2008. március 02. 

„Nem lehet egy jó adást megcsinálni, hazamenni és hátradőlni. Másnap ott van a visszacsatolás: nézték, vagy nem nézték – rögtön kiderül. A Fókuszt leginkább a Híradóhoz tudom hasonlítani. Kezdetben volt híradó és voltak heti magazinműsorok, napi nem volt, miközben szerte Európában a műfaj már létezett. Azóta az arculat is változik, magunk is változunk, az állandóság csupán a napi jelenlét. Senkinek nem jutna eszébe megkérdezni, miért nézik az emberek nap mint nap a Híradót, hiszen a tartalma minden nap friss. A napi magazinműsor részévé vált a magyar televíziózásnak, a műfaj biztosan fenn fog maradni a digitális korszakban is. Ha más arcokkal, vagy más névvel is, de kitörölhetetlen lesz” – vélekedett.
Holló Márta, a Fókusz egyik alapító tagja, a sokat emlegetett Horváth–Vitray vezette osztályba járt. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte diplomáját, a gyakorlatot a Magyar Televíziónál végezte. „A lehető legjobb helyen tanultam, Vitray Tamás és Horváth Ádám voltak osztályfőnökeim. Egészen más, mikor valaki az utcáról kezd el tévézni. Ég és föld ahhoz képest is, ahogyan ma kikerülnek kommunikáció szakról az emberek. A miénk komoly képzés volt, azt gondolom, egyedülálló az országban. Nem úgy dőlt el a jövőnk, hogy valaki kitalálta, ő nem akar például külpolitikai újságíró lenni. Hozzám a hírműsor, a magazinműsor állt közel, de mindent kipróbáltam és ez a lényeg. Nem hiszem, hogy jó showman lenne belőlem, de alkalmasnak érzem magam beszélgetős műsor vezetésére is. Az alapoktól kezdtük a szakma elsajátítását; először mindany-nyiain riporterek voltunk” – emlékezett vissza.
A kereskedelmi tévék indulásával egyidőben kapta meg diplomáját és az állásajánlatra nem kellett sokat várnia. „Az RTL Klub keresett meg minket. Azért beszélek többes számban, mert a Fókusz kezdő csapatába Batiz András, Marsi Anikó, Kolosi Péter és jómagam tartoztunk. Mi valamennyien egy osztályba jártunk a főiskolán és már dolgoztunk a Magyar Televíziónál. Azt kértük, hogy saját, napi magazinműsort kapjunk. Tetszett nekik az ötlet és azt mondták, ha ennyire szemtelenek ezek a fiatalok, és azt gondolják, ők mindent olyan jól tudnak, akkor rajta, csináljanak saját műsort. Tervek halmaza, valamint sok-sok próbaadás után megszületett a Fókusz. Mindenki csinált mindent, riporterkedtünk, szerkesztettünk és műsort vezettünk. Nem volt konkrét döntés arról, ki lesz műsorvezető, szerkesztő, vagy riporter. Hetente váltogattuk” – mesélte. „A biztos állást akkoriban a Magyar Televízió jelentette, a kereskedelmi tévék körül csak a bizonytalanság lengett. Merészség volt otthagyni a munkahelyünket, többen féltek is. Akkoriban nem úgy tekintettek a kereskedelmi csatornákra, hogy ott lennének a világ legjobb állásai. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megbeszéltük MTV-s főnökeinkkel, ha valami nem jön össze, akkor ők visszavárnak minket. Megnyugtató érzés volt” – tette hozzá.
Mindenkinek elfogadja kritikáját. Legyen szó laikus családtagról, vagy a főnökeiről. „A legfontosabb azonban, amit sokszor elmondok a fiataloknak is: nem az a fontos, hogy ki, mikor, miért és mit csinált, hanem csak az, hogy a munka, melyet kiad a kezéből, az míves legyen és alapos. Legyen ez akár egyetlen riport, vagy átfogó, hosszabb lélegzetű összefoglalás. A szakma szinte minden területét, a munkám miden részét izgalmasnak tartom, és úgy érzem, ezt mindenekelőtt a kiváló főiskolának köszönhetem. Ha választanom kellene főszerkesztői és műsorvezetői feladataim közül, nem tudnék. Valójában maga a televíziózás a szerelmem.”